Utazás a tudat alá

DEEP TRIP

Marokkói foodporn és bizalmaskodás 18.

Túlzott nyáltermelés közbeni gondolkodás: Mi kell ahhoz, hogy kiérdemeld itthon a megelőlegezett bizalmat?

2019. január 20. - Zoran Božić

Marokkóban a péntek a vasárnap. Minden hamarabb zár, nem árulnak szeszt a boltok, nem esznek húst az emberek. Ezt nagyon is ki lehet bírni, mivel van helyette kuszkusz. Finom, vega kaja, amit általában sok párolt zöldséggel készítenek. Azért a nem pénteki napokon nekem inkább köretként szolgált a birka, marha, hal és egyéb vízi jóságok mellé. Összességében nagyon tetszik a marokkói konyha, intenzívek a fűszereik, jól készítik el az ételeiket. Tajine-ban szinte bármit megcsinálnak. Viszont az óceáni javakat mindig grillezve kértem. A grill az mégiscsak grill...

tajine bolt:

img_20171209_141332_1.jpg

Egytálétel tajineban elkészítve és felszolgálva:

img_20171218_124631-1.jpg

A tajine egy cserépedény, ami arra van kitalálva, hogy minimális folyadék hozzáadásával is puhára tudjanak párolni bármit nyílt lángon ott, ahol kevés a víz. Például egy sivatagban, amiből náluk elég sok van. A főzésre rá is szánják az időt. Ha nem répát kell párolni, hanem marhát, akkor az mehet akár egész nap is. Ilyen ebédre hívott meg az egyik árus is, akivel úgy elbeszélgettük a fél napot, hogy úgy döntött, megosztja velem az ebédjét, ha már így alakult.

Életünkben először találkoztunk, de a kemény nem az étel megosztása, hanem ez: miután futottunk több olyan kört, hogy "Fogadd el! Köszi, nem eszem el előled. De fogadd el! Kösz, nem. De!" és végül belementem, akkor közölte, hogy amúgy a kajája otthon készül, és amíg ő elmegy érte, én maradjak ott az üzletben. Szóval otthagyott teljesen egyedül egy viszonylag nagy ruhaüzletben, több mint fél órára. Egy vadidegent. Bizalom. Olyan fajta bizalom, amit az ottlétem alatt sokszor megtapasztaltam. Nem kellett érte megküzdeni. Egy kis pozitív energia kellett, és megelőlegezték. Tudom, értem, hogy nem véletlen az, hogy egy ilyen dolog a kis hazánkban körülbelül teljesen elképzelhetetlen. De érdekel, hogy miért és hol csúszott el ez a hozzáállás úgy össztársadalmilag.

Van ez a főtér, ahol folyamatosan zajlik az élet. Az egyik vacsorám alkalmával ilyesmi dobos zenekart kaptam el:

img_20171205_103443-1.jpg

img_20171219_171539_1.jpg

Például itt tartják a Gnaoua fesztivált is. Olyankor egy tűt nem lehet leejteni. Egy köpésre a kikötő, a part, zenekarok játszanak, árusok árulnak kézműves cuccokat, a tengeri bisz-basz éttermek sora pedig licitál a vendégekre. Ha valaki csak feléjük néz, őrült ordibálás indul, mindenki győzködni kezdi a saját portékája kitűnőségéről. Közben fikázzák a szomszédokat, és ha nem őket választottad, akkor pofákat vágnak meg beugatnak. De természetesen ez csak a műsor része, a szomszédok jóban vannak. Egy ilyen helyen ettem végig minden megtalálható dolgot, amit csak ki tudtam fizetni. Szép, fehér húsú, nagy hal, rák, garnéla, tengeri sün, osztriga, egyéb kagylók, tintahal, satöbbi. Minden ilyet muszáj megkóstolnom, és azt kell mondjam, nagyon jól voltak elkészítve. Legalábbis azok a tételek, amiket nem nyersen kellett megenni :D Azonban az egész itt-tartózkodásom legnagyobb halas tanulsága az, hogy minél szebb és drágább egy hal, annál semmilyenebb az íze. A sünikkel és hasonló apróságokkal nem lehet jóllakni, viszont a szardínia a lehető legjobb dolog grillezve. És az is mókás, hogy mennyire nincs túlagyalva. Úgy, ahogy a vízből kifogták ráteszik a rácsra és már sütik is. A pikkelye a bőrével együtt jön le a húsáról olyan könnyen, mint a sült paprika héja. Ha ez megtörtént, akkor már csak a húst kell leenni a vázról, a belsőségeit pedig benne hagyni. Annyit még megmutattak, hogy a szerencsések még a belsőségek között is találhatnak jutalomfalatot, ami viszont nem mindegyik példányban van. Hogy mi az és milyen színű, arról fogalmam sincs, de tényleg finom. Aki eddig csak konzervben próbálta, az el sem tudja képzelni, hogy milyen ízletes, olajos. Na tessék, beindult a nyáltermelésem...

Ez nem tudom mi, de nagyon finom és egy pénzbe kerül darabja:

img_20171207_152305-1.jpg

A kedvencem:

img_20171217_164224-1.jpg

Ocean selection:

img_20171205_112945-1.jpg

Süni tálalva:

img_20171205_135021-1.jpg

És innen lehetett válogatni:

img_20171205_113028-1.jpg

img_20171205_113041-1.jpg

img_20171205_113117-1.jpg

Na? Termelődik már nálad is a nyál? :)

No-go zóna, szamár-szex, tepsisegg 17.

Úti-cél tippek elrablásra váróknak, a tepsisegg kialakulásának rövid története, háziállatokkal való szerelem, meg jó zene. (Már megint)

Ember-szex van-e?

Az előző napi birkagyomor emlékétől kísértve másnap valami egyszerű kajára vágytam. Legyen sült csirke, abból nem lehet baj. Az adagom átvétele után megkérem a pincért, hogy ugyan, adjon már hozzá evőeszközt is, ha lehet. Persze, hogy lehet – mondta majd előkapta a kést-villát, csupasz kézzel megdörzsölgette, letisztogatta és mosolyogva átnyújtotta. Én meg elindultam az ötemeletes épületben emeletről emeletre, hogy hol tudok úgy leülni, hogy ne legyen durva zsírszag. Sehol nem volt senki a szagon kívül amíg fel nem értem a tetőteraszra, ahol épp egy idősebb hijabos néni csúnyájában volt elmerülve egy bácsi, úgy csuklóig. Hármunk közül valakinek kellemetlen volt ez a találkozás. Istenem, hiába a komoly vallásosság, ott se fából vannak az emberek...

Zene

gnaua.jpg

Este ellátogattunk egy gnaouát szolgáltató helyre. Eddig is nagyon sok zenét hallottam, de ez az, ami kifejezetten a környékbeliek sajátja. A többi számomra új zenéről annyit fontos megjegyezni, hogy az arabok, meg egyéb afrikai népek simán rajonganak egymás zenéjéért, így velem is mindenféle dolgok jöttek szembe, nem csak marokkói cuccok. Itt is látszik, hogy a zene a szeretet nyelve, ami minden határon átível. (ezt a mondatot illene rózsaszínnel szedni, annyira cukros) Az arab világban a különböző felekezetek, országok tisztességesen utálják egymást. Ha igaz, amit mondanak a srácok, akkor például Algériába nem lehet szárazföldi határon átkelni, annyira "baráti" a viszony. Tekintve, hogy Algérián kívül csak Nyugat-Szaharával határos az ország, ami önmagában egy no go zóna, ez nem is tűnik akkora nagy gáznak, nem? Ennek ellenére több Algír zenét mutattam már itt. A fentiek miatt van az, hogy sok zene, amit hallgatásra ajánlok, az nem is feltétlen helyi anyag, de a helyiek hallgatják. Viszont a gnaoua, vagy gnawa a lehető leghelyibb. Konkrétan Essaouirából indult ki és terjedt el. Alap hangszere a guembri, ami a gardon és basszusgitár szerelemgyereke, de nem ütik, hanem tépik. Kiegészítő hangszernek szinte bármit használnak hozzá. Tradicionális dalokat játszanak leginkább, így általában minden helyi tudja a szövegeket, és énekli is. Jár hozzá tánc is. Egyébként nem magyar nótázást kell elképzelni, inkább repetitív, transzba hívogató, spirituális az egész. Elsőre lehet, hogy idegesítő, de rá lehet csúszni. Minél többet hallgatom, annál jobban tetszik.

Minek megy oda? lvl666

Ami Nyugat-Szaharát és az alatta lévő Mauritániát illeti, nem sok mit tudtam róluk, amíg nem találkoztam egy sráccal, akinek voltak arrafelé tervei. Hol máshol futottunk volna össze, mint egy újabb fűszeresnél dobolás és teázás közben. Nem akarok általánosítani, de mindenki koncentráljon és vetítse maga elé a legarababb arab arcot, amit el tud képzelni. Na, pont úgy nézett ki a srác. Huszonéves lehetett és egyszerűen gyönyörűen beszélt amerikai angolul. Kérdeztem is, hogy ezt meg ugyan hogyan és honnan szedte magára? Hát úgy, hogy ő amerikai. Nagyon cseles... Egy büdös betűt nem beszél más nyelven, arabul meg főleg nem. Csak a külalakjára építve viszont bármit be mer vállalni. Portrék rajzolásából, festésből tartja el magát és folyamatosan utazik a világban, szóval nem haditudósító. Levezette, hogy a fenti két ország a következő célpont, minekutána azt olvasta róluk, hogy tele vannak taposóaknával, terroristával, útonállókkal, rablókkal, katonával és minden külföldi potenciális emberrablás veszélyének van kitéve. Nem tudom, hogy él-e még, de elhangzott a szájából, hogy izgalmasan hangzik, meg a "mi baj lehet?" és telepofával vigyorgott hozzá. Nos, ez megint egy olyan kockázat, amit én soha nem vállalnék. Ha kinyitod az internetet, majd rákeresel turisztikai szempontból az említett országokba, ott a fentiek tényleg le vannak írva, és komolyan jelzik, hogy oda

do_not_travel.PNG

Állat-szex van-e?

A következő napon találkoztam Eszterrel. Pestről költözött ki, miután pár látogatás után megállapította, hogy pontosan erre van szüksége. (Vele a kiutazásom előtt ismerkedtem meg tulajdonképpen az Utazómajomnak köszönhetően. Kértem tőle némi felvilágosítást, nehogy valamivel megöljem magam az első napon.) Nagyon jót beszélgettünk. El is telt felettünk az idő és mivel péntek volt, be is buktam minden boltot, így estére nem tudtam feltankolni semmivel.

Az Eszterrel való beszélgetés közben felmerült az az arab körökben állítólag elterjedt szokás is, miszerint szívesen basznak a kisfiúk háziállatokat, például szamarat. Este, amikor összefutottam „Adrien Brodyval”, rákérdeztem, hogy ő például kefélt-e fiatalon szamárral. Ő??? Dehogy! És közben röhög. Viszont van egy barátja, aki igen, ő maga csak csirkéket dugott kispöcs korában. Úgynevezett kulturális különbség ez, kérem szépen. Azért csinálják a srácok, mert jobb ötlet híján így tudnak felkészülni arra, hogy később ne okozzanak csalódást a csajoknak. Miközben beszélgetünk, elhalad mellettünk egy japán turistacsoport is. A srác meg odavet nekik valamit, és elkezd röhögni az egész csoport. Mondom, ez meg? Hát, mondott nekik egy viccet. Japánul. Azt mondja, tizenegy nyelven beszél.

Tepsisegg: az a legszebb, akié a legnagyobb.

Ha már a különbségek: jelenleg is engedélyezett náluk a többnejűség. Ha jól emlékszem, négy nő a limit. Azonban csak akkor vállalhatja be valaki, ha jól is tudja tartani az összes feleséget, ellenkező esetben a nőnek joga van elválni. Ez elég szégyen lehet errefelé. Kulturális különbség még az is, hogy az egyik szaharai csóka mesélte, hogy vannak olyan törzsek, ahol a lányok egyszerűen nem ülnek rá a seggükre, csak ilyen oldalasan eldőlnek, nehogy visszafogják a növésben. Mert ott az a legszebb, akié a legnagyobb. És itt nem az európai ember által elképzelt nagy, kerek popsikra kell gondolni, hanem a hatalmasra. Úgy megy a lagzi, hogy a családoknak vannak ilyen nagy tepsijeik, és a nagy napon az újember jön a tepsivel, és ha a menyasszony picsája nem nagyobb a tepsinél, akkor nincs lagzi. Szigorú. Lehet, hogy egy ilyen törzsi nő életében először a lagzija napján ül a seggére? Lehet, hogy innen származik a tepsisegg kifejezés?

A lényeg, hogy mindenkinek más a szép.

A következő bejegyzésben is marad a szex, mint központi téma, csak kajába oltva. Viszlát!

Birkagyomor, Hammam, India 16.

Kulináris zsákutca, helyi törökfürdő, és egy jól szervezett indiai átverés története

Posztindító muzsika

ha valaki jobban szereti, így is lehet: soundcloud.com clearlight

Ezt épp nem Marokkóban, hanem még Portugáliában vettem magamhoz, de van története és kapcsolódik is az előző, vallást feszegető poszthoz. Chill out mix, aminek a nyolcadik percétől van egy müezzin ének. Mivel ebben az időszakban szarrá hallgattam ezt a mixet, Aminék is kaptak belőle és felhívták a figyelmemet, hogy azért a részért az arab világ kevésbé barátságos részein komoly büntetésre számíthatnék, mivel tiltott dolog felvenni ezeket az énekeket. Kérdeztem, hogy kikapcsoljam-e, de mondták, hogy nem kell, hiszen szép is, meg ez nem is az a hely. Egyébként a hammamban meditáláshoz, meg az indiai spirituális utazáshoz is passzol, a kedvenc dalom meg 19:30-nál indul. Szemeket tessék becsukni és hátradőlni, de csak olvasás után!

Birkagyomor és hammam

A kirándulásokból visszatérve Essaouirába éhes és fáradt voltam. Így toltam magamba egy olyat, hogy ilyen cuki kis kolbászkák birkagyomorból, grillezve. Na, ez volt az egyetlen olyan kaja az egész utazásom során, amit nem javaslok senkinek, kivéve a birkagyomor-kolbász elkötelezett híveinek. De azért belaktam, aztán másnapig szépségalvás. A medina házaiban általában nincs fürdőszoba, hammamba jár mindenki tisztálkodni. Így tettünk mi is Aminnal. A hammam az a törökfürdő. A szó jelentése: forró, és ennek megfelelően az is. A helyieknek 10 pénz a beugró. A hely több csarnokból álló pincében volt. A fürdő termeket alulról fűtik. Meditálás a forró kövön, majd mégforróbb vízzel való fürdés, amit magadnak hozol vödörben. Vannak fürdető bácsik, akik tetőtől talpig végigsikálják azokat, akik befizetnek rá. Mások meg egymásnak segítenek. Buzulás meg pucérkodás nincs, mielőtt még valaki... Ennek is létezik a turistás változata, ahol sok pénzért kinyalják az ember picsáját, meg illatterápia, masszázs és társai. Na, a miénk nem ez a kategória volt. Épp végeznénk a kis szeánszunkkal, mikor arra leszek figyelmes, hogy nem lefolyik a víz a lefolyóba, hanem inkább feketén és büdösen elkezd visszajönni a termekbe. Elég gyorsan elmenekültünk, de mire felöltöztünk, már az előtérben is állt a csatornalé. Emlékeztek, hogy a hippi tanyán szalmát pakoltunk és fóliáztunk, mert esőt vártak? Megjött. Özönvízszerű eső volt kinn, amíg mi chilleltünk, a kis sikátorok meg faltól falig ki vannak kövezve, szóval a víznek nincs sok esélye elfolyni. Meg nekünk se volt kikerülni, így mezítláb, bokáig érő szennyvízben battyogtunk haza. Az álhipochondriám köszöni, jól van. El is basztam egy flakon alkoholos fertőtlenítőt a lábainkra azonnal.

Indokolatlan kép Essaouira sétáló utcájáról:

img_20171215_145443-1.jpg

Maya

Majd teázással ütöttük el az időt egy teázóban arra várva, hogy elálljon az eső. Itt ismerkedtünk meg Mayával. Lengyel lány, aki a faszijával Izlandon él, de amúgy annyit utazik egyedül a világban, amennyit lehet. Becsatlakozott hozzánk, és sokat mesélt arról, hogy milyen egy nőnek egyedül utazni. Röviden sokkal szarabb, mint nekem, aki ugye, nem nő vagyok. Magam is megtapasztaltam ezt, amikor az egyik esti sétafikálásunk közben számtalan inzultus ért minket. Volt, ami fizikai kontaktusig fajult. És mindez azért, mert a kanos helyi arcok nem bírták ki, hogy ne menjenek rá a csajra annak ellenére sem, hogy nem egyedül sétált. Volt vicces része is, egy kajaárus bácsi be akart minket invitálni az üzlete hátsó részébe, hogy kábítószerezzünk vele egy kicsit. Mondtuk, hogy köszönjük, de nem élnénk a fantasztikus ajánlattal. Erre ő kikapta a fogsorát és elkezdett amcsi gengszter-rappet nyomni azt bizonyítandó, hogy ő milyen egyenes ember. (az összefüggést én sem látom) Ezt a tényt kiemelte, meg azt a tényt is, hogy 14 éves. Többször is. Amúgy, gondolom 41 akart az lenni. Az ilyen hibák nyilván az utcán tanult nyelv miatt adódnak. A kedvencem, amikor Amine a vendégei jövőbeni nemzőképességéért aggódva párnával kínálja őket és következetesen mindig azt kérdezi, hogy "Guys, do you have something in your ass?"

India, a kockázat

Itt bedobok egy Maya által megélt történetet, ami erősen kapcsolódik ehhez a bejegyzéshez:

Miért kockáztatunk? 10.

 

Az elmúlt négy évben összesen kb egy évet töltött Indiában. Imádja. De azt mondja, hogy annyi mocskot, koszt, szemetet és szarházi embert, olyan fokú nyomort soha sehol máshol nem látott. Előttem van a kép ahogy a rengeteg koldust nézi a vonatablakon át. Kicsi gyerekek, fogyatékkal élő emberek, fogyatékkal élő gyerekek, és amikor már azt hiszi, hogy szívszorítóbbat nem fog látni, bejön a képbe egy végtagok nélküli ember, aki az állával húzza magát a földön és a hátára van erősítve a doboz, amibe lehet aprót dobni.

Szinte teljes iparággá nőtte ki magát a külföldiek átverése, megkopasztása. Íme egy példa a sok közül, amiket mesélt:

Ahhoz, hogy vonatozni tudjon egy komoly tortúrán ment keresztül. Az első évben még okos telefon nélkül utazott oda, és amikor Mumbaiban kereste a vasútállomást, járókelőktől kérdezgette, hogy merre található. Random embereket szólított meg, akik szívélyesen útbaigazították, meg hozzátették, hogy átépítés miatt az állomáson nem működnek a pénztárak, jegyet egy bizonyos utazási irodában tud venni. Meg is találta az irodát, ahol ránézésre teljesen hivatalosan akartak neki jegyet adni, de nagyjából tízszeres áron. Ennek előzetesen utánajárt, így nem dőlt be a trükknek, hanem kissé felbaszódva újra nekiindult, hogy megtalálja a vasútállomást. Újabb embereket kérdezett meg, akik újra azt mondták, hogy menjen az utazási irodába jegyért. Állítása szerint legalább 15 emberrel beszélt, de mindenki részese volt a csalásnak. Mire végre odatalált az állomásra, már rendesen idegállapotban volt. A bejárat előtt állt három biztonsági őr öltönyben, telefonzsinórral a fülben, mint a Mátrixban. Közölték vele, hogy előre megváltott jegy nélkül nem mehet be, mivel benn nem lehet jegyet venni. Menjen vissza az irodába. Ezen a ponton kapott Maya agyfaszt, és átrohant köztük. Üldözték egy darabon és minden mindegy alapon már olyanokat ordibáltak neki, hogy a jegypénztár megsemmisült, mert lebombázták, álljon meg! Nem állt meg, hanem odaért és normális áron vett magának jegyet, majd felszállt a vonatra. Azért ez már elég komoly rendszer, nem?

A történeteit végighallgatva egy kérdés merült fel bennem: Minek megy oda? Azt mondta, miután túl van a szartengeren keresztüli utazáson és megérkezik a spirituális jelentőséggel bíró helyekre, azok annyira feltöltik,  ott olyan jó emberekkel van együtt, hogy bőven ellensúlyozzák azt a sok rosszat, ami az odatartó út során éri.

A következő terve az, hogy Mongóliában vesz egy lovat és keresztül lovagolja az egész országot. Annyi csak a baj, hogy még nem tud lovagolni. Maya egy bevállalós csaj. Sok kockázatot vállal, de így boldog. Nem kötelező utánacsinálni. ;)

 Várható tartalom jövő szerdán: a tepsisegg kialakulása, állat-szex, és sok zene

Az iszlám szerintük 15.

Hogyan látja a saját vallását a marokkói XYZ generáció? Muzulmánság más szögből, mint a TV-ben.

Az iszlám

mohammad_reza_domiri_ganji.jpg

A további vagdalkozás megelőzése érdekében szólok, hogy ez itt egy utazás beszámolójának 15. része. Nem önmagában értelmezendő bejegyzés, nem iszlám-reklám, hanem szerves része az élményeimnek. Akit érdekel, az bátran olvassa végig az egészet, talán úgy könnyebben el tudja helyezni ezt az iszlámról szóló írást is. Hajrá!

deep-trip.blog.hu

 

A kábítószer mellett a vallás a másik dolog, amit az útikönyvek szerint szigorúan tilos szóba hozni. Nos, általában nem kellett, mert gyorsan jött a téma magától ugyanúgy, mint a kábó. Több emberrel beszélgettem erről, és senkivel sem udvariaskodva. Meg van a véleményem az egyházakról, és nem is tartom azt magamban, ha értelmes partnerrel lehet róla társalogni. Előre bocsátom, hogy a beszélgetőtársaim nem teológusok, meg papok, hanem egyszerű emberek, akik a saját gondolataikat osztották meg velem, én pedig nem olvastam a Koránt. Ami a saját vallásukat illeti, a legliberálisabbnak tartják magukat az összes arab ország közül. Emellé hozzáfűzném, hogy én ennek az egy országnak is csak egy kis részét ismertem meg és ott se mindenféle embert.

Első alanyom egy berber negyvenes fűszeres. Mecsetbejáró, igazi hívő. Jó és tiszta gondolatai voltak, de nem lát a világból semmit. Képzeld el azt az életet, hogy egy sikátorban lévő fűszerboltban árulsz egész életedben, az apádtól örökölt helyen, kb. amióta csak beszélni tudsz. Ja, meg imaidőben átballagsz a mecsetbe, és ezen kívül nem sok minden történik az életedben. Ilyen helyzetből azért nehéz tisztán látni. Végül ő is lett a legkonzervatívabb beszélgető partnerem az itt tartózkodásom alatt. Problémának tartja a nagyfokú írástudatlanságot, ami az országban van. Csak egyetérteni tudok vele, mindenképpen hátrány, hogy sokan nem tudják elolvasni, majd értelmezni azt, amit elvileg követniük kellene, és ez elég sok szarhoz vezet a világban...

Tőle tíz méterre találkoztam a második alannyal. Igazából a legjobb arccal.

Jasin, egy másik fűszeres Jemenből. Vegyes házasságból származó srác, akinek tele a fasza a marokkóiakkal meg a jemeniekkel is. A bigott vallásosoktól okádik. Magát belső muszlimnak tartja. Ez azt jelenti, hogy a vallását privát dologként éli meg, ami csak rá és az istenére tartozik, ezért nem jár mecsetbe sem.

Az üzletben együtt borozunk, miközben kurva jól gitározik, és király zenéket mutat. Ilyeneket, mint az alábbi:

Miután elfogy a bora, azt mondja: "fuck it!", és bezárja hamarabb az üzletét, majd elhív tovább inni. Eltaxizunk a picsába 7, azaz 7 Dirhamért. (Az 196Ft.) Beülünk egy külvárosi kocsmába, és borozva beszélgetünk egész éjszaka. Amikor teleszalad a fasza a körülötte lévő világgal, olyankor mezítláb elindul az óceánparton egy többnapos túrára Imsouanig meg vissza. Egy igazi outsider a muzulmán világban. Sajnálom, hogy többet nem találkoztam vele, de miután visszaértem a saját túrámról, ő pont elindult az ő sétájára.

„Adrien Brodynak” elmeséltem, hogy milyen kellemes élményben volt részem, amikor a bringatúrán megsegített az atlaszi asszony. Durva volt, hogy még csak a szeme sem rebbent, azt mondta, hogy ez a legtermészetesebb dolog. Alap. A rászorulókon és az úton lévőkön segíteni kötelesség. Soha nem tudhatod, hogy mikor és kitől kapod vissza. A Korán szerint, ha egy embert megölsz, az olyan, mintha mindet megölted volna, ha egy embert megmentesz, az meg olyan, mintha az egész emberiséget mentenéd meg. Most lehet, hogy ilyen nincs leírva a Koránban, de nem mindegy, amíg ezek az emberek ennek megfelelően próbálnak élni?

Ezzel összefüggésben Amine a következőképpen adta elő a lényeget azzal kapcsolatban, hogy mennyire praktikus vallás az iszlám (annak ellenére látja így, hogy ő is a belső muzulmánok táborát erősíti):

Öt alap pillére van az iszlám vallásnak:

-Higgy Istenben!

-Naponta imádkozz!

-Ha megteheted, zarándokolj el Mekkába!

-Segíts a rászorulókon!

-Tartsd meg a ramadánt!

Az első pont az egy alapvetés, hiszen ha nem hiszel, akkor nem vagy hívő. A napi imát minden férfinek, akinek módjában áll, a hozzá legközelebbi mecsetben kell elvégeznie. Ez azt jelenti, hogy ha hardcore hívő vagy, akkor napi ötször oda-vissza sétálsz egy egészségeset, a mecsetben pedig technikailag tornázol, vagy jógázol egyet, miközben egy kicsit meditálsz. Be kell látni, hogy ennyi mozgás a modern, egész napjukat a seggükön töltő emberekre nagyon ráférne. A következő három pont némileg összefügg. Mekkába mennie tényleg csak annak kell, akinek van miből, de ha már megy, akkor megtapasztalja, hogy milyen úton lenni. Aki rendesen tartja a ramadánt, az nem csak egy tisztítókúrát/böjtöt csinál végig, de megtapasztalja az érzést, hogy milyen éhezni. Ha ezeket átérezted a saját bőrödön, akkor igazán tudod, hogy mit jelent a te segítséged annak, aki rászorul. Hogy ezt valóban így csinálják, arra számtalan példát tapasztaltam. Marokkó szegény ország, sok a koldus az utcákon. Pár nap után azonban már teljesen természetes volt, hogy nem agresszív velük senki. Sőt! Azok is adnak nekik valamit, akiknek látványosan nincs miből. És ezt a mentalitást már a kisgyerekekbe is belenevelik. Mármint nem a roki koldus gyerekekbe, hanem az összesbe. Azt mondják, hogy most én vagyok a felnőtt, akinek van miből, ezért adok neked csokira, de ne felejtsd el a magamfajtát, ha öreg leszek! Az állam részéről szociális háló gyakorlatilag nincs, szóval erre az alulról szerveződő rendszerre rá is van szorulva mindenki. A háló hiánya abban is megmutatkozik, hogy orvoshoz se nagyon tudnak eljutni a szegények. Ami nekünk egy egyszerű kéztörés, az náluk lehet, hogy egy életre rosszul összeforrt csont lesz. Egy beteg fog nálunk tömés, náluk egy elvesztett fog. Tényleg sok embernek hiányos a fogsora, de biztos vagyok benne, hogy nekik egy tömött sincs. ;)

Találkoztam olyan emberekkel is, akik konkrétan azt mondták, hogy baszódjon meg az egész muzulmán vallás úgy, ahogy van. Ők berberek. Az őseik is azok voltak, és berber földön vagyunk, ami sokkal régebb óta az volt, mint hogy egyáltalán betette volna a területükre a lábát az iszlám. A berberek északnyugat-afrikai őslakosok, akik genetikailag valóban nem arab származásúak. Csak hát jött az iszlám... (eddig sok tuareg zenét osztottam meg. Ők például a legnagyobb berber törzs.)

Meg aztán ott van az a srác, aki szó szerint a következőt írta bele a telefonomba magáról:

"Almowahid=  the one who unite all the beliefs to one and unique belief based on the respect of every culture and philosophies of life and religions and also oculte science. And with tolerance and exchange of knowledge." Hozzám talán ez az álláspont áll legközelebb. Vele a vallás mellett csillagászatról, filozófiáról, psychedeliáról is sokat beszélgettünk. Azért értékelem nagyra ezeket a társalgásokat, mert látom, hogy nekik sokkal több energiába telik beszerezni azokat az információkat, amiket az európai ember már alapvetésnek gondol. Aktívnak kell lenniük, mert magától nem jön szembe semmi, ami előrevihetné a gondolkodásukat.

Ami a muzulmánok kontra mindenki más témát illeti, többféle nézettel találkoztam. Amine-t nagyon zavarja, hogy a vallásuk miatt a világ számos részén utálják őket, holott ők is csak egyszerű emberek, akik senkit sem akarnak bántani. Mások szerint a nagy világvallásoknak tiszteletben kell tartaniuk egymást. Megint mások pedig azt mondják, hogy a muszlimok elismerik az összes nagy világvallás tanait, Jézust is prófétának tartják. Azt mondják, hogy ezek a vallások egymásra épülve alakulnak, fejlődnek és el kell ismerni, hogy a muzulmán ezek közül a legfiatalabb, azaz rendelkezik minden tudással, amit az elődök összeszedtek, és ehhez még a sajátjukat is hozzátették. Szóval ők lennének itt a legprogresszívebbek, a világvallás 5.0.

Az én véleményem (ez a szó itt most ki van emelve. Jelentősége van.) meg az, hogy minden vallásnak meg van a maga helye és ideje, amikor az őt gyakorló társadalom javát tudja szolgálni. Majd miután a benne lévő értékek alapvetéssé válnak egy társadalomban, úgy jár el felettük az idő. Kívánom, hogy minél hamarabb jusson el ide mindenki, és szűnjenek meg az egyházak!

Ui.: a fotót loptam. Ráadásul nem is marokkói, hanem szép. Az iráni Nászir al-Mulk-mecset látható rajta. És aki lőtte, az Mohammad Reza Domiri Ganji. Javaslom nézegetni a beszarás képeit itt: http://gravity.ir/

 

Éjjeli túra egy nomád hippi-tanyára 14.

Semmiből jött lehetőség, hogy megismerjem a civilizáció elhagyást marokkói módra: Ember és természet összebútorozására tett romantikus próbálkozás ez.

Kirándulás Mustafához

Ott tartottam, hogy az oázisos piknik fáradalmainak kipihenése érdekében éppen sör-gitár-éneklés tengelyen mozogtunk a "Lyukban", amikor is éjfél körül Zakarias meghívott minket a tanyájukra, ami igazából nem is tanya. Inkább nevezzük természet- és állatbarát hippi-telek kezdeménynek, de ezt abban a pillanatban még nem tudtuk. Egy amerikai és egy svéd srác jött még velünk, akiket annyi ideje ismertünk, amennyi idő alatt a kölcsönkért gitáron két dalt eljátszott az egyikőjük. Öt perc alatt megbeszéltük velük, hogy megyünk, mivel nem láttunk értelmes okot, hogy miért ne. Igen, ez is valószínűleg egy olyan veszélyes dolog, amit sokan nem tennének meg.

Az alábbi zenét nem csak az ijedősöknek kínálom, hanem mindenkinek, aki valaha egy kicsit is idegállapotba került. Olyan, mint a vörös fény. Nyugtat.

Ő Zakarias, a meghívónk:

img_20171209_225617-1.jpg

Az oroszlán a Mustafa, aki a házigazda (bocs a szar minőségért, de ahol kibaszás jár a fotózásért, ott már ennek is örülni kell):

img_20171207_225153_1.jpg

Felkeltettünk egy a kocsijában alvó random taxist, és előadtuk neki a helyzetet. Annyira nem volt belőle gond, hogy ott is maradt velünk a reggeli munkakezdésig. Tüzet raktunk, teát főztünk, ment a jammelés. Zakarias pedig közölte, hogy neki ne merjen itt senki semmit megköszönni! Most szól utoljára, hogy mindenki érezze magát kurvára otthon, és legyen minden magától értetődő. Ezt elég agresszíven adta elő :) Már hajnalodott, amikor épp tárgyaltuk az amerikai, svéd, marokkói és magyar csajokat, és egyszerre azt éreztem, hogy engem valaki figyel. Megfordultam és egy kb. tízfős, szürke szamárcsorda képe rajzolódott ki a ködös hajnali fényben, pár méterre tőlünk. Zakarias megindult feléjük és egy kötelet tett az egyik szamár lábára. A többiek elszaladtak, de ez a csacsi meg sem próbált utána kiszabadulni, beletörődött, hogy mostantól túsz. A vad szamarak egyébként rendszeresen bejárnak hozzájuk kaját lopni, így, hogy túszul lett ejtve, legalább nem kell lopnia, hanem kapni fogja az ellátást, de cserébe be lesz fogva dolgozni. Igaz, hogy nem mustangok voltak, de jól esett látni őket szabadon vágtázni. Vagy milyen szót kell használni szamarak esetében? A szamárvadászat után egymás hegyén-hátán alvás következett két sátorban, majd világosban már meg is tudtam nézni az egész helyet, ahol voltunk, amiről beszélgettünk. Mustafa örökölt egy földdarabot, amin az égvilágon semmi nem volt kisebb-nagyobb köveken kívül. Öt hónapja eldöntötték Zakariassal és még két sráccal, hogy ideköltöznek. Elég buzi-bulinak tűnik, de nem az. Mindkettőjüknek volt nője és gyereke is, de elhagyták őket a csajok, mivel nem akartak nomád hippik lenni egy olyan helyen, ahol se víz, se áram, se semmi. Teljesen érthető. Viszont a srácok nagyon eltökéltek voltak abban, hogy el a városból. Mondjuk, más komoly tervük se volt, de azért szépen lassan fejlődtek. Mind zenélnek, kézműveskednek és festenek. Ebből lett pénzük, amin lovakat vettek. A szamarak kutyák és macskák önként jelentkeztek be, de nem csak hogy maradhattak, hanem még ők is jobb ellátásban részesültek, mint a gazdáik. Ha az összes háziállat megkapta a saját kajáját és gyógyszerét, a lovak meg lettek futtatva, csak utána eszik az ember. A kaja itt úgy nézett ki, hogy mindenki bedobta, ami nála volt, és összeütöttünk egy rántottát némi zöldséggel, amihez volt még pár pita. Körbeülte mindenki a tálat, a házigazda osztotta mindenkinek a pitát, és szépen kiettük a tálból, ami benne volt. Kevés volt, de mindenki figyelt, hogy ne vegyen többet, mint a társai. Testvériesség. De azért ez itt kemény élet. Traktorral hozatnak vizet meg benzint, hogy legyen néha áram, meg ne pusztuljanak szomjan. A területen található kövekből építenek kerítést, épp kutat ásnak (amiben vizet találtak kb. egy héttel azután, hogy mi ott voltunk), a lovaknak nagyon szép karámot építettek, de a saját kényelmükre nem sok energiát fordítanak.

Ez itt a konyha és ebédlő. Egybenyitva a lovak éléskamrájával és a világgal. Általánosságban nem sok csapadékra számítanak, ez látszik, de itt épp a lókaját pakoltuk össze és takartuk le fóliával, mert komoly esőzést jeleztek a meteorológusok. (Ez az eső meg is jött és okozott is meglepetést, de erről majd később)

img_20171210_102338-1_1.jpg

Ez a két hálószoba, majd a kert azon része, ahol már összerendezték a köveket:

img_20171210_102347-1_1.jpg

Ez itt a kert. Háttérben a toalett, középen a tolvaj, elől az éjszak maradványa.

img_20171210_102401_1.jpg

A hajnalban befogott szénatolvaj:

img_20171210_102416-1_1.jpg

Készítettek mellékhelységet a vendégeik részére, ami kiválóan használható cajon helyett. Zakariás maga egyébként a gyengeség jelének tekinti az angol wc használatát. Ő maga a természetben, fák tövében szokott szarni, mert szerinte az a normális.
img_20171210_102504-1.jpg

Ez itt a kert 2. Itt még az eredeti állapotok uralkodnak:

img_20171210_102510_1.jpg

Minden közös

Akinek van, attól elvárják, hogy adjon, de ők is beleteszik mindenüket. Képzeljük el azt, hogy egy valakit a társaságból meghívnak egy sörre, erre ő szétosztja a három deci sörét öt felé a többiekkel. Más kap egy marék ricát (napraforgómagot). Leül az asztalhoz, és mindenkinek kiszámolja, hogy fejenként hét darab jut. A helyi piacon és a Carrefoureban párszor bevásároltam. A helyi zöldségek, gyümölcsök nevetséges áron kaphatók. Például egy kiló avokádó 360Ft. Egy ilyen adag naranccsal és avokádóval álltam elő a lyukban az egyik estén. A srácok kértek tálat a pincértől, mindent megpucoltak és beledaraboltak, majd mindenkinek körbeadták. A szomszéd asztaloknak is. Nem sokkal később jött is vissza egy kör tökmag. Igen, az okos cigivel is pontosan ugyanezt csinálják. Ha egy családi ünnep alkalmából birkavágásra kerül a sor, felhasználják azt, ami épp az ünnephez kell, a többit meg elajándékozzák. Igazából logikus és szerintem a hűtő előtti időkben nálunk is nagyobb divat volt az ilyesmi. Csak disznóval.

Pár nappal az ottlétünk után Mustafa szólt, hogy sikerült addig leásni a kútjukat, hogy lett vizük. Így már nem traktorral kell felhordani műanyag kannákban. Most már csak az áramot kell valahonnan előásniuk és indulhat az összkomfort. 

Azt látom, hogy nagyon igyekeznek jók lenni, egymással és a természettel harmóniában élni. Azonban sokszor hiányos a tudásuk és a legnagyobb jóindulat ellenére is hülyeséget csinálnak nagy buzgalmukban. Például a Mustafáéknál töltött éjszaka utáni takarításkor kérdeztem, hogy hová tegyem a műanyag hulladékot. Zakarias csípőből mondta, hogy basszam bele a tábortűzbe nyugodtan. Meglepődtem, de tudtam, hogy ez nem köcsögségből van. Elmagyaráztam neki, hogy ennél nagyobb faszságot nem is tehetnének a műanyaggal, mire azonnal előkészítettek egy helyet, hogy mostantól oda gyűjtik a műanyagot betüzelés helyett. (más kérdés, hogy az összegyűjtött szeméttel Marokkóban mit lehet kezdeni...)

Azt írják/mondják/javasolják minden felületen az okosok, hogy a kábítószeren kívül a vallás a másik téma, amit szigorúan minden körülmények között kerülni kell Marokkóban, ha jót akar magának az ember. Nos, valójában mindkettő rendszeresebb téma, mint az időjárásról való üres fecsegés más országokban. Ebből kifolyólag a következő bejegyzésben a muzulmán vallás helyi fiatalok általi értelmezését fogom felrajzolni.

Piknik egy marokkói oázisban 13.

Van itt varázslatos oázis, egy kis emberrablás, tömegtaxi és hasonló hétköznapi dolgok

Veled történik az év vége környékén olyan, hogy annyira lelazulsz, hogy megszűnik relevánsnak lenni, hogy épp milyen nap van? Nos, szerintem ma, azaz csütörtökön van szerda, így most jön a szerdai bejegyzés. 

Amine a megismerkedésünk másnapján felajánlotta, hogy költözzek oda hozzájuk pár napra, hogy megtapasztaljam, hogyan él egy átlagos marokkói család. Tudjátok, hogy mennyit agyaltam a felajánláson? Semmit. Ilyen bizalmi dolog, vagy megérzés ez már megint. Mi baj lehet? Nos, azért egy kicsi lett, de ehhez meg kell osztanom néhány kis színest, hogy mindenki értse: 1. épp két hónappal a térdműtétem után utaztam ki, alig tudtam lépcsőzni és guggolni meg aztán pláne nem. 2. Nagyon jó az emésztésem. Úgy is mondhatjuk, hogy a szám és a segglyukam nyílegyenesen van összekötve körülbelül egy méter béllel. 3. Ha van is WC egy ilyen régi lakásban, az általában pottyantós. Kell tovább magyarázni?

Azért a költözés előtt még beszúrtunk egy kirándulást, amiből útközben kettő lett.

Kirándulás Ayn Lahjarba

Aminenal és Djallillal elmentünk vidékre egy napra. Az úticél Ayn Lahjar volt, Zawitt Chirf területén. A Chirf a srácok elmondása szerint gyógyító embert jelent. Náluk felé ez úgy működik, hogy a gyógyításért nem pénzt, hanem bármi mást fogad az ember. Besántikálsz, meggyógyít, beteszed a takarója alá, amit gondoltál, majd kisétálsz. Utána a gyógyító csóka az összegyűjtött javakat szétosztja a rászorulók között. Vagyis nem szétosztja, hanem mindenki viheti tőle azt, amire szüksége van.

Grande taxival mentünk. Ezek általában öreg mercik, a mi járgányunk is az volt. 770000 km volt benne, de mondta a sofőr, hogy ez soha nem megy tönkre. Úgy működik a rendszer, hogy addig nem indul el a kocsi, amíg tele nem lesz. A tele jelen esetben legalább hét embert jelent az ötszemélyes kocsiban. Nagy vidáman gurulunk a félsivatagos tájon keresztül már egy ideje, amikor az út szemközti oldalán feltűnik egy család. Satufék, ordibálva beszélgetés, majd a sofőr kiszáll és bebassza az egyik kb. kilencéves forma gyereket előre és teli gáz. Na, ez felénk minimum egy pánikrohamért és rendőrért kiált, mert gyerekrablás szaga van a dolognak. Kérdezem, hogy mi a fasz? Mire röhögve elmondják, hogy a kisgyerek túsz. Így intézett magának visszfuvart a taxis. Laza.

Hátsó sor:
img_20171209_135948-1.jpg

Első sor a tússzal és egy manóval:
img_20171209_140214-1.jpg

Meg nem mondom ennek a városkának a nevét, ahol pont a másnapi regionális óriás-piacra készült a nép. Ekkor még meglehetősen szellős volt a helyzet. Itt vettünk friss birkahúst meg faggyút (ezt szándékosan kérték a srácok!), és gyalog mentünk tovább. Sajnos, vagy nem sajnos, de úgy alakult a következő nap, hogy nem volt alkalmam visszajönni megnézni a vásárt.

img_20171209_140830-1.jpg

img_20171209_141011-1.jpg

Nem csak a halászok alszanak bárhol és bármikor:
img_20171209_141409-1.jpg

Szomorú csacsi a lányoknak:

img_20171209_141950-1.jpg

Így néz ki, amikor az oázis széléhez érünk:

img_20171209_145454-1.jpg

Odaérve meg kellett állapítanom, hogy nem kell sivatagba menni ahhoz, hogy oázist lásson az ember. Sok datolyafa, sok énekesmadár, kispatak, nyugalom, gitárzene. Azt talán még nem mondtam, de egyértelmű gondolom, hogy mivel Amine nem én vagyok, ezért természetesen ő is tud gitározni meg énekelni.

Panellakások tapétamintái:

img_20171209_172202-1.jpg

img_20171209_172239-1.jpg

img_20171209_172034-1.jpg

img_20171209_172051-1.jpg

img_20171209_172107-1.jpg

Pálmafa gallyat gyűjtöttünk, tüzet raktunk, aztán sütöttünk. Itt ettem életemben először olyat, hogy fűszermentes sült birka faggyúval - amit amúgy a tűzbe is tettünk, hogy átjárja az illata a húst. Vagy nagyon éhes voltam, vagy tényleg jó volt. Ezt csak akkor fogom megtudni, ha újrapróbálom, mindenesetre határozottan pozitív meglepetésvolt a sült faggyúkocka egy szelet kenyérben szétolvasztva. Nem gondoltam volna, na. Ez az oázis is megérdemli, hogy elvesszen benne az ember.

img_20171209_151401-1.jpg

img_20171209_153150-1.jpg

Több, a területen lakó kóbor kutyát is megetettünk. Úgy vettem észre, hogy ebben a világban a kutyáknak nem jár a macskákat övező tisztelet. Egyenesen vannak faszkalapok, akik igyekeznek lemérgezni őket. De Aminék, mint a többiek, akikkel megismerkedtem, nagyon nagyra becsülik a négylábú testvéreket. Partnerként tekintenek rájuk, nem az ember alá sorolt élőlényként. Mindenképp legalább egy egységgel közelebb állnak a természethez, mint az átlagos európai ember és ezt jó megélni.

Hogy, hogy nem, ezen az estén megint a lyukban kötöttünk ki, hogy végül mégse ott kössünk ki igazán...

Vajon a nap lement-e? 12.

A marokkói srácok titkos naplemente-néző helyéről jelentkezik szépségversenyünk egy zenei csemegével kísérve.

Aminnal és Djallillal vettünk szardíniát 20 pénzért, megsüttettük 6-ért, majd hárman nem tudtuk mindet megenni, pedig az egyik legjobb választás volt (de erről inkább majd valami kajapornós részben). Egy kis sör a lyukban 16 volt, csak mondom. És egy héttel korábban a piacon 150 lett volna egy vegyes óceán-tál. Ezt is csak úgy mondom. Vettünk még bort az italboltban, meg a srácok hasist. Természetesen én nem próbáltam se most, se máskor, a szagától is rosszul vagyok. Oda se szoktam nézni, ha valaki szív. Fujj. Az italbolt viszont mókás. Mivel nem flangálhatsz az utcán még bontatlan szesszel sem, ezért újságpapírba csomagolnak minden egyes üveget. Direkt erre a célra hozott friss-ropogós, használatlan újságba. Olyan szép ez az egész, ahogy a szabályaikkal bánnak. :) Szóval felpakolva minden jóval és rosszal elsétáltunk a várfal mentén megnézni – szerintük – a kontinens legszebb naplementéjét. A kis lokálpatrióták... Nem is láttak még máshol naplementét. Az az igazság, hogy még én sem láttam az összeset, de ez, ahogy a levegőben lévő sivatagi por miatt mindenféle színekbe fordulva belebukik az óceánba... Nem tudom hogy leírni, a fotó meg nem adja vissza, de ha azt mondom, hogy azok sem tudnak vele betelni, akik ezt minden nap látják, akkor azért van benne valami, ugye? Oda kell menni!

Az óceán bámulása közben gyimesi keserveseket hallgattam, és Amine az egyik dallamra ráugorva elkezdett énekelni egy arab dalt, mert hogy az ugyanaz. Azt esetleg említettem már, hogy kicsi a világ?

Az óceán és a várfal közötti út a tuti hely felé, ami kintről nem is látszik. Le kellett másznunk a sziklákról egy másfél-két méter mélyen fekvő következő szintre. Innen egyébként nagyon gyorsan kellett menekülnünk amint megindult a dagály.

img_20171214_150534-1.jpg

A víz komoly munkát folytat:

img_20171214_150404-1.jpg

"Vajon a nap lement-e?" - variációk egy témára, de igazából nem csak egy helyről:

img_20171215_181740.jpg

img_20171207_172205-1.jpg

img_20171212_172623-1.jpg

img_20171207_173447.jpg

A második kedvenc képem:

img_20171212_172644.jpg

Zerkula János keservese, aminek az arab hasonmásáról sajnos semmit nem tudok felmutatni. Ez itt archaikus magyar népzene. Gyimesi keserves, az előadó pedig az egyik legnagyobb prímás fenomén (nagy szavak, de ha egyszer így van...) 

Miután ránk sötétedett, megint a lyukban lyukadtunk ki, és folytattuk a javak fogyasztását. A kocsma egyik sarkában összeverődött kb. húsz ember meg két gitár. A gitárok mentek körbe, és mindenki eljátszott rajta néhány dalt. Baszki, itt én vagyok az egyetlen ember, aki nem tud gitározni? Igen. Be is basztam.

 

Akinek van kedve, az tegyen ugyanígy szilveszter alkalmából.

Sok élményt, boldogságot, jó utat, és még jobb "hazaérkezést" kívánok mindenkinek! 

2019-ben találkozunk.

z

 

Amine, a Bob Marley klón 11.

Bemutatom az új pajtásokat, akikről ekkor még nem is gondoltam, hogy mennyi mindenbe fognak belekeverni...

Akkor rázódjunk is vissza az utazásba ezzel a Bob Marley-nótával (akit testületileg imád mindenki, akinek itt bármi köze van a zenéhez), ami az ezen a napon megismert bajtársam egyik kedvence. Nem akkora sláger, de van benne potenciál és nagyon hívogat összeborulós közös éneklésre:

Miután leadtam a bérelt bringát, benéztem egy afrikai hangszerboltba. Épp két srác zenélt, és azonnal mondta az egyik, hogy nekem olyan a fejem, hogy válasszak egy kongát, üljek lefelé azonnal, és doboljak. Nos, szerintem semmi különleges nincs a fejemen, de nem kezdtem el magyarázkodni, inkább eleget tettem a meghívásnak. Itt elég rövid időn belül odajutottunk, hogy nekem jók az energiáim, szóval ők most megmutatják nekem, hogy milyen az igazi Marokkó, amit a turisták nem látnak. Ezért jöttem, gondoltam magamban, szóval mi baj lehet? Ők voltak Djallil és Amine (Egy másik, nem a Brody-imitátor). Djallil, szegény egy felvállaltan alkoholista húszon-páréves srác, aki egy másik üzletben árul táskákat, szőnyegeket, fonott kosarakat jutalékért. Nem karrierista, maradjunk annyiban. Amine más tészta. Ő a hangszerboltban készít és árul hangszereket szintén jutalékért, azonban ő emellett még a zenélést is komolyan veszi. Ambíciói, álmai vannak. Hogy el tudd őt képzelni, gondolj arra, hogyan nézett ki, milyen gondolatai voltak és hogyan énekelt Bob Marley. Ennyi. Amikor ezeket a sorokat írom, már kiderült, hogy elindult és nyert egy marokkói világzenei tehetségkutatón. Talán ennek és a spanyol barátnőjének köszönhető, hogy azon szerencsés kevesek közé tartozik, akik legálisan beutazhatnak majd Európába.

Kettejükkel parádéztunk föl-alá a városban, mire egyszer egy étterem konyhájánál kötöttünk ki, ahol Amine váltott pár szót egy kedves asszonnyal, majd továbbálltunk. Később mondta, hogy a hölgy az anyukája volt, Aisha. Megnézett magának és megállapította, hogy rendben vagyok, mehetek a házukba, szóval meghívtak ebédre. Az anyja érzi az ilyesmit - mondta. A házuk négyszintes, és a medinában bérlik. Az alsó szinten kis konyha és egy pottyantós WC, utána pedig emeletenként egy 6 és egy 8 négyzetméteres szoba. Apuka halász volt, és két hónapja halt meg. Anyuka szakács, és három gyereke van. A fiatalabb lányával és annak kislányával élnek az egyik kis szobában. Amine a másikban. A következő szinten albérlők vannak, legfelül pedig a harmadik testvér a családjával. Mindezek mellé a csajok befogadtak állandóra egy kisbabát, akinek meghalt az apja, az anyja meg nem képes egyedül eltartani, így megkérte Aishát, hogy amikor dolgozik, vigyázzanak rá. Ebből most gyakorlatilag az lett, hogy az igazi anya jár oda látogatni a saját gyerekét, aki ott lakik.

Amine háza Aminnal:

img_20171209_123629-1.jpg

A bértartáson lévő gyerkőc:

img_20171211_123744-1.jpg

A nagyobbik szoba, ahol pár napot laktam. Sok jó ember kis helyen is elfér. Volt itt 8-10 fős móka is.

img_20171211_130009_1.jpg

Az ennivaló unokahúgica:

img_20171219_200227-1.jpg

A családban egyértelműen Aisha, vagyis az anya az úr, és ez nem egyedi eset. Djallil például megmutatta, hogy hol szokott csövezni, amikor bebaszik, mivel konkrétan nem mer hazamenni. Fél az anyjától.

Hát itt:

img_20171209_124315-1.jpg

Vagy képzeld el ezt a szitut: A lógógatyás rapper keménycsávók vonulnak keresztül a sétálóutcán egyfajta erődemonstráció gyanánt, és amikor szembejön egy idős hölgy, mintha levágták volna a kemény faszukat. Tisztelettudóan köszönnek, és mindenki egyesével homlokon csókolja. Mintha ő lenne a keresztapa. Mármint keresztanya. De tuti nem ő volt az, mert szinte minden öreg megkapta ezt a tiszteletet a fiataloktól.

 

Matriarchális társadalomban élnek? Ezt én nem tudhatom, de sok példát láttam rá.

Teljesen nem idevágó offtopic tény: a világ tényleg nagyon kicsi 9999. rész:

A szállásomon este épp végig pörgettem a szocális médiát, amikor észrevettem, hogy egy rég nem látott barátnőm Casablancából posztolt fotót. Rá is írtam, hogy nem tudom, hogy hol jár, de én épp Essaouirában készülök aludni. Erre ő: "Ne szopass!" Mint kiderült, tőlem kb 200 méterre voltak épp a párjával. Ilyen ez. El kell utazni 4000 kilométerre, hogy találkozz valakivel, akivel előtte a 150 km is leküzdhetetlen akadály volt éveken át. :D

A nagy találkozás. Középen a kongás fej (?)

img_20171203_123134.jpg

A következő epizód tartalmából: felkeressük a legjobb spotot, ahonnan megvizsgáljuk, hogy a világon a legszebb nap lement-e, majd tartunk egy szépségversenyt.

Kilépős kakukktojás:

Miért kockáztatunk? 10.

Adrenalin, dopamin, szerotonin.

Rendhagyás történik. A legutóbbi posztomhoz megszületett az első komment, amit ezúton is köszönök a kiötlőjének, mert még ha nem is ez volt a szándéka, egy igen fontos témát mozdított meg a fejemben. Emiatt most az előre megfontolt szándékommal szembemenve ezt fogom kicsomagolni.

Az előzmény az, hogy két észak-európai szőke túrázó lányt kivégeztek az Atlasz hegységben, Marokkóban. Valószínűleg terroristák az elkövetők.

Ezután jött ez a posztom:

A marokkói vidék bringával 09.

 

Amire érkezett ez a komment:

Az elmúlt pár napban 2 turistanőt lemészároltak Marokkóban, ezek után magányos biciklizést reklámozni nem feltétlen jó ötlet.

Először az jutott eszembe, hogy a kommentelő vajon elolvasta-e a bejegyzést, vagy elég volt neki a cím is? Amennyiben azzal állunk szemben, hogy az illető többet ír, mint amennyit olvas, nem is kell vele foglalkozni. Viszont ha végigolvasta, és utána merült fel ez a kérdés, akkor helye van az alábbi írásnak az ő irányába is. A többi olvasó felé pedig mindenképpen.

Nem, ez a blog nem reklámoz semmit. Az egyedül biciklizést sem. Arra sem akarok senkit rábeszélni, hogy utazzon Marokkóba. Én élményeket mesélek el. És igen, akinek viszket a segge, azt támogatom abban, hogy induljon el. Akárhová. BÁRHOL lehet érdekes dolgokat találni és tapasztalni, de a legfontosabb, hogy saját magaddal mi történik út közben.

Az egyedül biciklizésnél sokkal meredekebb történeteket is fogok még mesélni a deep trip blogon. Természetesen, csak azért tudom ezt megtenni, mert közben nem haltam bele semmibe. Meg azok sem, akik nekem mesélték a saját sztorijaikat.

Nem döntheted el, hogy mit érzel. De azt, hogy mit kezdesz az érzéseiddel, hogy feszegeted-e a határaidat, szembemész-e a józan eszeddel, azt eldöntheted. Az érzések alatt értem én a félelmeinket is.

Például hogy te félsz, vagy nem félsz a póktól, azt nem egy döntés kérdése. Pók! Félsz tőle, vagy nem. Ha igen, akkor még mindig eldöntheted, hogy megküzdesz-e a félelmeddel. És ez a lényeg, hogy vállalod-e a kockázatot azért, hogy kapj valami többet, vagy nem. Mennyire vagy felfedezőtípus?

Nagyon nem vagyunk egyformák, máshol vannak a határaink. Nem mindenkinek fér bele ugyanaz. Ezért én rábeszélni nem akarok senkire semmit. Azonban van egy olyan jó tulajdonságunk, hogy felnőve, beszámítható, benőtt aggyal rendelkezve már el tudjuk dönteni, hogy mi az, ami jó nekünk és mi az, ami nem. Én ennek a döntésnek a szabadságát mindaddig maximálisan tiszteletben tartom, amíg az illető másban, vagy másnak nem okoz vele kárt. És ez akkor is igaz, ha tudom, hogy a saját mércém szerint brutális kockázatot vállal, önmagára veszélyes idiótaságot csinál. Jelzek neki, de nem gátolom meg. Az ő élete.

Adrenalin, dopamin, szerotonin.

Lényegében ezek miatt teszünk mindent. És nem vagyunk egymás bőrében, nem tudjuk, hogy ki mire képes egy löketért, amit kiélvezhet, ha közben szerencsésen nem hal bele a mutatványába. Erős Zsolt, a hegymászó hős volt, a túrázó csajok meg bolondok? Attól függ, hogy kinek a szemüvegén keresztül. Az enyémen át így fest a dolog: Erős Zsolt tudatosan vállalt kiemelkedően életveszélyes kockázatot. Mondhatjuk, hogy kérte a pofont. A két lány ezzel szemben átlagos kockázattal számolhatott. Nő az nem vagyok, valószínű, hogy nem is leszek, így nem tudom pontosan megállapítani a rájuk leselkedő veszélyt. Apa sem vagyok még, viszont reményeim szerint leszek. És tudom, hogy ilyen esetben az én kockázatvállalási határom sokkal lentebb fog kerülni, mert az fog bennem munkálni, hogy nem hagyhatom magára a családom, a szeretteimet. Ebben nem vagyunk egyformák, viszont az biztos, hogy Zsolt tudatosan, előre megfontoltan és a kockázatok teljes ismeretében vágott bele az utolsó útjába. Úgy döntött, hogy neki az kell.

A Föld egy kibaszott veszélyes hely.

Igen, vannak kiemelkedően veszélyes részei, ahová csak az megy, aki keresi a bajt. Terroristákkal, csalókkal, veszélyes állatokkal és mérgező növényekkel van tele. Millió módja van annak, hogy meghaljunk benne, és ezek valós veszélyt jelentenek. De hogy ez a valós veszély mekkora, és bevállalható-e, azt magadnak kell eldöntened. Ha csak az utóbbi idők történéseire gondolok vissza, ne végezzünk háztartási munkát, mert halálos vérmérgezést kaphatunk egy répapucolástól? A nők ne menjenek sötétedés után futni, mert a céges bulin lerészegedő faszkalap családapa megerőszakolja őket? Nem, nem akarom ezeket a dolgokat elbagatellizálni. Ezek tényleg valós kockázatok. Csak olyan kicsi a valószínűségük, hogy észrevétlenül vállalják rengetegen. Ha a legkisebb kockázatot sem vállalnánk, megállna a világ.

A Föld egy kibaszott biztonságos hely.

Minden pillanatban sok milliárd ember éli a fentebb említett veszélyekkel tarkított életét, és csak páran halnak bele valami hülyeségbe. Minden pillanatban sok millióan vannak úton veszélyes és kevésbé veszélyes helyeken, és a nagy számukhoz képest nagyon kevesen szenvednek kárt. Minden ponton vannak olyan idegenek, akik kezet nyújtanak a rászorulóknak, ha látják, hogy szükség van rájuk. Legalábbis én biztosan nem fogok magára hagyni senkit, aki bajban van, és tudom, hogy nem vagyok egyedül. Ezek elég jó arányok ám, amik alátámasztják a biztonságosságot, csak azzal nem lehet bekerülni a hírekbe, hogy Jóska-Pista elment kivilágítatlan biciklivel a kocsmába és útközben nem történt vele semmi. A jó hírek nem terjednek úgy, mint a negatív társaik.

Választhatod azt, hogy ülsz otthon és várod, hogy mikor jön el a halál, vagy kalandra fel és nézzük, mi lesz belőle! Na, ez az a határ, ami mindenkinél máshol van. Én nem fogom senki helyett eldönteni és azt javaslom, hogy másoknak se hagyjátok, hogy helyettetek mondják meg, hogy nektek mi a jó. Mérjétek fel, majd feszegessétek a saját határaitokat, de csak a saját tempótokban. Ez mindenképpen kell a fejlődéshez. Egy örök igazságot azért még idebökök:

Egy dolog biztos az életben: a halál.

És hogy addig mit kezdünk magunkkal, az rajtunk múlik.

Ezek után szerdán valószínűleg tényleg folytatódnak a kalandok, amikben a veszélyek felvállalása szerencsére sorban pozitív végkifejlettel járt. Jöttömre kelet felől számítsatok, de csak csütörtökön, mivel szerdán karácsony van. ;)

Mindenkinek békés, kellemes ünnepeket kívánok!

z

img_20171222_101041-1.jpg

A marokkói vidék bringával 09.

Mire számíthat, aki pénz és kaja nélkül indul el félsivatagos, ismeretlen területen biciklizni egy egész napra? Jóra :)

Kezdjük azzal, hogy a bringázás közben nem hallgattam zenét, hogy érzékeljek mindent, ami körülöttem történik. De ez nem akadályoz meg téged abban, hogy te hallgass. Szóval egy adag afrobeat jön az olvasás mellé. Igaz, hogy londoni, de nyugat-afrikai alapokból táplálkozva, rezes front-lányokkal. Szóval hajrá!

Béreltem bringát két napra, hogy körbejárjam a környéket. Jasintól, a fűszerestől kaptam egy bicikli-dealer telefonszámot. Megbeszéltük a helyszínt és odahozta a járgányt bukóval, pumpával, azonban zár nélkül. Azt mondta, hogy az egy kamu biztonságot ad az embereknek és akárhol ott merik hagyni, mert hát le van zárva. Aztán meg csodálkoznak, hogy mások úgy érzik, hogy nekik lett otthagyva a bicikli. Szóval ha megállok, ne zárjam le, hanem figyeljek rá. Azt is mondta, igaz, hogy több pénz, de kell nekem ilyen lufi kerekes hegyi bringa, mert különben beszarok. Teljesen igaza volt. Ha jól emlékszem, az ár 20 EUR/nap/bringa volt. Én meg ebben a pillanatban vettem észre, hogy nincs nálam elég készpénz. Azonnal a következőt monda a fickó: szüksége van a pénzre, de ha meg vagyok szorulva, akkor odaadja olcsóbban is. Megköszöntem a jószívűségét, és mondtam, hogy majd veszek le a kártyámról és utólag kifizetem. Másnap így is történt.

Sidi Kaouki, egy cuki kis szörfparadicsom volt a kitűzött cél. Négy óra oda. Gondoltam, ott jól megkajálok és vissza is érek sötétedés előtt. Fél óra alatt magam mögött hagytam Essaouirát minden külvárosával és aszfaltos útjával együtt, és belegurultam a vidékbe. Az utam legnagyobb része cserjéseken keresztül vezetett, és alig találkoztam élő emberrel. Nagyon szép, elveszni való vidék ez, ahol fákon legelő kecskéken, meg kavicsot legelő teheneken és az őket őrző pásztorkutyákon kívül semmi nem zavarja meg a nyugalmat. Mondjuk egy alkalommal nekem sikerült a feltűnésemmel leellenőrizni, hogy a kutyák jól végzik-e a dolgukat. A pásztor elégedett lehet velük, mert amíg elő nem bújt és rájuk nem szólt, addig nekem nem volt esélyem továbbmenni. Keresztültekertem pár településen, amik határozottan a boszniai hegyvidéki falvakat juttatták eszembe. Kövekből épült házak, kerítések, csend és nyugalom. Az utcákon csak manók sétálgatnak. Az utak mentén viszonylag sok közkút van ivóvízzel, de beszari módon nem mertem inni belőlük. Egyáltalán nem voltam felkészülve egy hasmenésre és kedvem sem volt hozzá, hogy végigcsináljak egyet a marokkói pusztaságban egyedül.

Az átlagos út. Nem országútihoz, vagy kempinghez van kitalálva.

img_20171206_140346-1.jpg

A táj. Szóval ez élőben olyan, hogy innen alig tudtam továbbmenni. Porn. 

img_20171206_140734-1.jpg

img_20171206_165152-1.jpg

Néhol volt egy kis aszfalt is:

img_20171206_160422-1.jpg

Egy manó egy faluban:

img_20171206_170735-1.jpg

Sidi Kaouki még annál is kisebb, mint amire számítottam. Se ATM, se egyetlen hely, ahol lehetne kártyával fizetni. Mondtam már, hogy sikerült készpénz nélkül elindulnom? De. Az első büfében, ahol megkérdeztem, hogy fizethetek-e kártyával, Zineb próbált meg segíteni. Ő egy hetven pluszos asszony az Atlasz hegységből, aki tökéletes angolsággal magyarázta el, hogy hol próbálkozzak. Miután nem jártam sikerrel, kérni akartam a palackomba vizet a visszaútra. A néni erre leültetett és azt mondta, hogy Marokkóban senkit nem hagynak cserben, aki úton van, majd jól megetetett és megitatott. Hihetetlenül jól esett ez a kedvesség, amit annyival érdemeltem ki, hogy balfasz módjára felkészületlenül indultam útnak. Itt ettem először savanyított répát. Zineb saját maga készíti atlaszi recept alapján.

A hely maga nagyon szép, kezdő szörfösök gyakorolnak, akiknek még az is gondot okoz, hogy ne dobja őket vissza a víz, tevék pihengetnek, lovasok vágtáznak fel-alá a homokban.

img_20171206_145223-1.jpg

img_20171206_155850-1.jpg

A visszaúton pont beletrafáltam az egyik városkában az iskolaidő végébe, és rengeteg egyenruhás kiskópé gyalogolt haza. Sorban köszöntek rám, hogy bonjour monsieur! De úgy ám, hogy majdnem kiestek a szájukon. Bonzsúúúúr monsziőőőőőőő!!!! Hát, nem tudtam abbahagyni a vigyorgást. Egyébként az iskoláik ezekben az elmaradottnak tűnő településeken is kifejezetten jó állapotúak, nem elhanyagoltak. 

Az esti visszaérkezésemkor a rijadban, ahol megszálltam, közölték, hogy nincs lehetőség, hogy bent valahol bezárjuk a biciklit, de egész nyugodtan hagyjam kint a falnak támasztva. Az utcán, lezáratlanul, éjszakára. Visszakérdeztem, hogy ez most komoly-e. Az volt. A recepciós lány mondta, hogy egyrészt van kamerájuk, másrészt amúgy se lesz baj. Ha te mondod... Otthagytam és reggel meg is volt. (A térfigyelő kamera jelenléte mennyire szokta elriasztani a tolvajokat?)

A következő napon a külvárosban bringáztam, és elindultam a végtelennek tűnő óceánparton északnak. Gondoltam, majd eljutok a szikláig, amit a távolban látok és utána visszafordulok. A visszafordulás hamarabb történt meg, mert egy idő után úgy éreztem, hogy ha egy hétig megyek egy irányba, akkor se lesz közelebb a sziklafal. Nyugalom az itt is volt, alig találkoztam emberrel. A kikötőben sivákoló és botrányosan viselkedő sirályok itt csendben aludtak nagy hordákban.

Az óvároson kívüli "taxi droszt": nem turista látványosság. A helyi lakosság előszeretettel használja a lovas kocsikat. Valószínűleg a nevetségesen olcsó motorizált taxiknál is olcsóbbak.

img_20171207_100521-1.jpg

Nem nagyon tudnak mit kezdeni a szemetükkel. Építési törmelékből konkrét hegyeket halmoztak már fel a külvárosi részeken. Azért ezekből a házakból elég menő kilátás is lehetne, ha a kép alján nem zavarna be a sitt:

img_20171207_100805-1.jpg

Ez a cucc meg konkrétan permetszer szagú levet folyat az óceánba néhány kilométerre a várostól. Sajnos ezt a bánásmódot még a Duna is megkapja. Ettől függetlenül nincs felmentés. Lófaszt a szájába minden felelősnek!

img_20171207_103134-1.jpg

Napozó medúza:

img_20171207_105635-1.jpg

Napozó sirályok:

img_20171207_110339-1.jpg

A külváros szegény része:

img_20171207_111647-1.jpg

 "Fantáziadús" külvárosi negyed:

img_20171207_111823-1.jpg

Miután leadtam a bringát, benéztem egy afrikai hangszerboltba. És itt, ekkor dőlt el, hogy még egy szintet ugrok a sűrűjébe, csak ezt akkor még nem tudtam... Vasárnap folyt. köv.