Szia!
Utazok testben és lélekben. Elég rég elindultam. Minél mélyebbre jutok, annál világosabban látom, hogy egyre több van még hátra a megérkezésig, és annál tisztábban tudom értelmezni az eddig megtett utat.
Kapcsold be a zenét, és indulhatunk!
Elég sokat lehet tanulni abból, hogy az ember az újonnan szerzett tapasztalat birtokában újraelemzi az addig megtett lépéseit. Nagy segítség ez abban, hogy melyik irányba tegyük meg a következőt. Sokszor alakulnak úgy a dolgok, hogy az előre eltervezett útvonalat felülírja és más megvilágításba helyezi az út azon része, amit már megtettünk. A lényeg, hogy mindig képesek legyünk korrigálni és jó irányba haladni.
Ez a blog azzal fog indulni, hogy egy általam fizikálisan is megtett, de főként a szellememre nagy hatást gyakorló utazásomat mesélem el. Máshogy, és másról fog szólni, mint ahogy azt az útikönyvekből megszokhattuk. Megvan az a kis csaj, aki arra utazik, hogy harminc éves kora előtt járjon a világ összes országában? Na, az nem én vagyok. A rohanás és kipipálás helyett a lassabb utazást, az alapos megfigyelést, felfedezést részesítem előnyben. Nem összetévesztendő a nyaralással! ;)
Hogy a marokkói utazásom után mesélek-e belső utakról, azt majd az idő eldönti.
Utazás Essaouirába (Marokkó, Afrika)
Az egészet azért írom le, hogy ne felejtsem el, mi történt velem. Tudod, jönnek majd gyerekek, meg unokák, akiknek szeretném, ha lenne mit mesélni amolyan útravaló gyanánt. A másik, hogy annyian kérdezték már, hogy könnyebbnek találom egyszer összeszedni, mint állandóan újra előadni. A harmadik pedig, hogy sokan már azon is megrökönyödtek, hogy egyedül mentem, és Afrikába. Ekkor jöttem rá, hogy dolgok, amelyek nekem teljesen természetesnek tűnnek, azok másoknak nagyon is extrémen hathatnak. Szóval lehet újdonságtartalma a dolognak. Nem a nevezetességekre utaztam, hanem hogy megismerjem a valódi Marokkót. Természetesen ez egy lehetetlen küldetés, hiszen a közvetlen környezetemet, meg magamat se ismerem teljesen, de azért próbálkozni kell. Minden esetre amit megismertem belőle, az egy nagyon kis szelete az egésznek. Az az olvasó, aki azt hiszi, hogy három hetet egy percben el lehet intézni, az nyugodtan továbbállhat. Meg az is, akit csak az érdekel, hogy a helyi Hilton szálló milyen az itthonihoz képest. Nem fogom elárulni úgyse.
A könnyebb emészthetőség érdekében az alábbi lépéseket teszem:
- Egy hosszú naplót kapsz, de jól felszabdalom.
- Teszek bele fotókat is. Csak egy egyszerű telefonnal készültek, egyiken sincs semmiféle szűrő, valamint idegen embereket nem fotóztam arcon telibe, mert az köcsögség. Szóval nófilter meg nómékáp van.
- Zene! Ha már a szemet ingereljük, a fül se maradjon ki!
Érdekel, hogy milyenek az ottani emberek, hogyan élnek, hogyan viselkednek, hogyan gondolkodnak, milyen zenét hallgatnak, miket esznek és isznak, milyen a viszonyuk a természettel és a nagyvilággal, mit lehet tőlük tanulni? Nos, akkor maradj és olvass!
Minden, amit leírok, az velem történt, vagy nekem mesélték. Ha a mesélők hazudtak, én is hazudok.
Jó utat! :)
ui.: Barbara, köszönöm a segítséget!
