Rendhagyás történik. A legutóbbi posztomhoz megszületett az első komment, amit ezúton is köszönök a kiötlőjének, mert még ha nem is ez volt a szándéka, egy igen fontos témát mozdított meg a fejemben. Emiatt most az előre megfontolt szándékommal szembemenve ezt fogom kicsomagolni.

Az előzmény az, hogy két észak-európai szőke túrázó lányt kivégeztek az Atlasz hegységben, Marokkóban. Valószínűleg terroristák az elkövetők.

Ezután jött ez a posztom:

A marokkói vidék bringával 09.

Amire érkezett ez a komment:

Az elmúlt pár napban 2 turistanőt lemészároltak Marokkóban, ezek után magányos biciklizést reklámozni nem feltétlen jó ötlet.

Először az jutott eszembe, hogy a kommentelő vajon elolvasta-e a bejegyzést, vagy elég volt neki a cím is? Amennyiben azzal állunk szemben, hogy az illető többet ír, mint amennyit olvas, nem is kell vele foglalkozni. Viszont ha végigolvasta, és utána merült fel ez a kérdés, akkor helye van az alábbi írásnak az ő irányába is. A többi olvasó felé pedig mindenképpen.

Nem, ez a blog nem reklámoz semmit. Az egyedül biciklizést sem. Arra sem akarok senkit rábeszélni, hogy utazzon Marokkóba. Én élményeket mesélek el. És igen, akinek viszket a segge, azt támogatom abban, hogy induljon el. Akárhová. BÁRHOL lehet érdekes dolgokat találni és tapasztalni, de a legfontosabb, hogy saját magaddal mi történik út közben.

Az egyedül biciklizésnél sokkal meredekebb történeteket is fogok még mesélni a deep trip blogon. Természetesen, csak azért tudom ezt megtenni, mert közben nem haltam bele semmibe. Meg azok sem, akik nekem mesélték a saját sztorijaikat.

Nem döntheted el, hogy mit érzel. De azt, hogy mit kezdesz az érzéseiddel, hogy feszegeted-e a határaidat, szembemész-e a józan eszeddel, azt eldöntheted. Az érzések alatt értem én a félelmeinket is.

Például hogy te félsz, vagy nem félsz a póktól, azt nem egy döntés kérdése. Pók! Félsz tőle, vagy nem. Ha igen, akkor még mindig eldöntheted, hogy megküzdesz-e a félelmeddel. És ez a lényeg, hogy vállalod-e a kockázatot azért, hogy kapj valami többet, vagy nem. Mennyire vagy felfedezőtípus?

Nagyon nem vagyunk egyformák, máshol vannak a határaink. Nem mindenkinek fér bele ugyanaz. Ezért én rábeszélni nem akarok senkire semmit. Azonban van egy olyan jó tulajdonságunk, hogy felnőve, beszámítható, benőtt aggyal rendelkezve már el tudjuk dönteni, hogy mi az, ami jó nekünk és mi az, ami nem. Én ennek a döntésnek a szabadságát mindaddig maximálisan tiszteletben tartom, amíg az illető másban, vagy másnak nem okoz vele kárt. És ez akkor is igaz, ha tudom, hogy a saját mércém szerint brutális kockázatot vállal, önmagára veszélyes idiótaságot csinál. Jelzek neki, de nem gátolom meg. Az ő élete.

Adrenalin, dopamin, szerotonin.

Lényegében ezek miatt teszünk mindent. És nem vagyunk egymás bőrében, nem tudjuk, hogy ki mire képes egy löketért, amit kiélvezhet, ha közben szerencsésen nem hal bele a mutatványába. Erős Zsolt, a hegymászó hős volt, a túrázó csajok meg bolondok? Attól függ, hogy kinek a szemüvegén keresztül. Az enyémen át így fest a dolog: Erős Zsolt tudatosan vállalt kiemelkedően életveszélyes kockázatot. Mondhatjuk, hogy kérte a pofont. A két lány ezzel szemben átlagos kockázattal számolhatott. Nő az nem vagyok, valószínű, hogy nem is leszek, így nem tudom pontosan megállapítani a rájuk leselkedő veszélyt. Apa sem vagyok még, viszont reményeim szerint leszek. És tudom, hogy ilyen esetben az én kockázatvállalási határom sokkal lentebb fog kerülni, mert az fog bennem munkálni, hogy nem hagyhatom magára a családom, a szeretteimet. Ebben nem vagyunk egyformák, viszont az biztos, hogy Zsolt tudatosan, előre megfontoltan és a kockázatok teljes ismeretében vágott bele az utolsó útjába. Úgy döntött, hogy neki az kell.

A Föld egy kibaszott veszélyes hely.

Igen, vannak kiemelkedően veszélyes részei, ahová csak az megy, aki keresi a bajt. Terroristákkal, csalókkal, veszélyes állatokkal és mérgező növényekkel van tele. Millió módja van annak, hogy meghaljunk benne, és ezek valós veszélyt jelentenek. De hogy ez a valós veszély mekkora, és bevállalható-e, azt magadnak kell eldöntened. Ha csak az utóbbi idők történéseire gondolok vissza, ne végezzünk háztartási munkát, mert halálos vérmérgezést kaphatunk egy répapucolástól? A nők ne menjenek sötétedés után futni, mert a céges bulin lerészegedő faszkalap családapa megerőszakolja őket? Nem, nem akarom ezeket a dolgokat elbagatellizálni. Ezek tényleg valós kockázatok. Csak olyan kicsi a valószínűségük, hogy észrevétlenül vállalják rengetegen. Ha a legkisebb kockázatot sem vállalnánk, megállna a világ.

A Föld egy kibaszott biztonságos hely.

Minden pillanatban sok milliárd ember éli a fentebb említett veszélyekkel tarkított életét, és csak páran halnak bele valami hülyeségbe. Minden pillanatban sok millióan vannak úton veszélyes és kevésbé veszélyes helyeken, és a nagy számukhoz képest nagyon kevesen szenvednek kárt. Minden ponton vannak olyan idegenek, akik kezet nyújtanak a rászorulóknak, ha látják, hogy szükség van rájuk. Legalábbis én biztosan nem fogok magára hagyni senkit, aki bajban van, és tudom, hogy nem vagyok egyedül. Ezek elég jó arányok ám, amik alátámasztják a biztonságosságot, csak azzal nem lehet bekerülni a hírekbe, hogy Jóska-Pista elment kivilágítatlan biciklivel a kocsmába és útközben nem történt vele semmi. A jó hírek nem terjednek úgy, mint a negatív társaik.

Választhatod azt, hogy ülsz otthon és várod, hogy mikor jön el a halál, vagy kalandra fel és nézzük, mi lesz belőle! Na, ez az a határ, ami mindenkinél máshol van. Én nem fogom senki helyett eldönteni és azt javaslom, hogy másoknak se hagyjátok, hogy helyettetek mondják meg, hogy nektek mi a jó. Mérjétek fel, majd feszegessétek a saját határaitokat, de csak a saját tempótokban. Ez mindenképpen kell a fejlődéshez. Egy örök igazságot azért még idebökök:

Egy dolog biztos az életben: a halál.

És hogy addig mit kezdünk magunkkal, az rajtunk múlik.

Ezek után szerdán valószínűleg tényleg folytatódnak a kalandok, amikben a veszélyek felvállalása szerencsére sorban pozitív végkifejlettel járt. Jöttömre kelet felől számítsatok, de csak csütörtökön, mivel szerdán karácsony van. ;)

Mindenkinek békés, kellemes ünnepeket kívánok!

z