A marokkóiak sokat teáznak és mindenhol. Kávé helyett isszák. A hétköznapi verzió alapja a friss menta és a rengeteg cukor. A cukor az pörget. Ez az úgynevezett marokkói tea. Megkínálnak az üzletekben és értékelik, ha nem rohansz, és eliszogatsz, elbeszélgetsz velük. Majd utána nem vágnak pofákat, ha nem veszel semmit. A másik elterjedt teafajta a Royal Tea, ami már a nevében hordozza, hogy nem arra találták ki, hogy az ember napi 8-10 adagot beverjen belőle. Rendkívül illatos, intenzív, cukor nélkül is édes íze van az alkotóelemeinek köszönhetően (talán a fahéj a felelős?).

Az első délelőtti teámat a képen látható téren ittam. Minek ment oda Vol.2.: Pont két magyar csaj ült a szomszéd asztalnál. El is mondták gyorsan, hogy ez itt ez akkora szar, hogy nem is értik, hogyan keveredhettek ide. Aznap reggel jöttek. De minek?

 Abdul, a csajozógép épp teát készít (a nőügyeit később tárgyalom ki):

Az első zenekar, akit hosszabban hallgattam egy rabati hippi-raszta csapat volt: Ilyass és barátai. Francia, spanyol, angol és arab dalokat adtak elő vegyesen. Közben a nézők egy része táncolt, együtt énekelt velük pl ilyeneket:

A kikötőben nem meglepő módon halpiac, halászok, csónakok, hajók vannak. Egy halászhajó épp építés alatt állt. A mai napig kézzel készül és akár egy évet is dolgoznak egy-egy hajón. Bementem közelről megnézni és a biztonsági őr bácsi idegenvezetést és hajóépítési oktatást tartott nekem kézzel-lábbal mutogatva. Persze a végén kérdezte, hogy tudok-e neki ezért a műsorért adni egy kis lóvét. Épp nem volt nálam, így azt mondtam, majd visszajövök és adok. Nos, bármiféle rosszallás nélkül kísért ki. Másnap vittem neki egy sörre valót, és majd kiugrott a bőréből örömében. A piacon a frissen kifogott mindenfélékből lehet vásárolni, és alapvetően büdös van, mivel ott készítik elő eladásra a portékát. A belek, fejek, egyéb nem fogyasztható részek csak úgy ki vannak baszva a földre. Takarítani viszont nem nagyon kell, mert föleszik az egészet a macskák meg a sirályok. Ki van ez találva, kérem.

A négylábú security:

Halászcsónak parkoló (ez az a kép, amit mindenki elkészít, aki itt valaha megfordul. Én sem maradhattam ki):

Jellemző essaouirai színek:

Halászháló javítás:

A halászathoz képest kevésbé hatékony, de szép:

Meglepődtem, amikor egy ilyen hálókupac megmozdult. A halászok élete kemény lehet, bárhol és bármikor képesek aludni egyet. Például a piacon nappal egy ilyen kupacban:

Nem strandöltözők, halászraktárok:

A takarító személyzet épp vitorlázik:

Kagylótörő emberek:

A helyszín munka után: Ezt épp nem eszik fel se a sirályok, se a macskák, de semmi gond. Pár ezer év alatt homok lesz belőle.

Sok ez a fotó. Hogy ne kényszerítsek senkit feldolgozhatatlan mennyiségű információ befogadására, itt húzom meg a következő vonalat.

Viszlát szerdán!