Magyarul Szavíra. Marrakechből kiváló minőségű távolsági busszal teleportáltam át és szinte azonnal a "medinában", azaz az óvárosban találtam magam.

A rohanva mindent körbeturistázás helyett azt választottam, hogy itt foglalok szállást pár napra, majd ha tetszik, maradok, ha nem, akkor meg továbbállok. Egyet tudtam: rohanni nem fogok egy másodpercet sem.

Előzetesen annyi információm volt a városról, hogy egy óceánparti 90 000 lakosú művész-város, ahol nagyon büszkék arra, hogy csúcskorszakában még Jimi Hendrix is ott bandázott. Nagyon sokan hozzák szóba ezt a történetet, úgyhogy biztosan nagyon fontos. Ezért írtam le most én is, hogy ne maradjak ki a sorból. Egyébként nem az a lényeg, hogy járt itt Jimi, hanem hogy valószínűleg nem véletlen volt itt, hanem mert érezte, hogy jó helyen van. Rezgések, energiák... 

Amit megtapasztaltam, az meg a következő: Marrakechez képest egy nagyon nyugodt kisváros. Itt is vannak köcsögök, meg szabad ügynökök, csak hát az arányok nagyon mások. Rengeteg kézműves, utcazenész, kígyóbűvölő, festő van mindenfelé. Járják a várost a helyi tripper fivérek is emelgetni meg dobálni egymást némi turista-pénzért cserébe. A medina összes nagyobb utcája piacként üzemel. Ha valaki szereti az olívát, akkor folyamatos merevedése lesz, olyanokat árulnak hegyekben. Továbbá fűszereket, illatszereket, ékszereket, textil árut, meg argánból készült termékeket, ami egy külön sztori, később még visszatérek rá. Frissen facsarják a gránátalmát, narancsot, mandarint, cukornádat. A turizmus a legkomolyabb bevételi forrásuk. A külváros hol lakótelepi, hol modern társasház-beütésű, a part menti részek kifejezetten szépek és rendezettek. A medina tele van kis sikátorokkal, az épületek viszont más színűek, mivel más anyagból építkeznek itt, mint Marrakechben. A pontos színeket mindenki találja ki a fotók alapján. Ha eddig elmaradt volna ez a fontos információ: színtévesztő vagyok. Ablak nem sok van, de azok legalább kicsik. Ez a meleg ellen szolgál, mivel itt legrosszabb esetben is tavaszi idő van, de az év nagy részében nyár és kánikula. Ennek megfelelően fűtés is csak szálláshelyeken van elektromos formában, mivel nincs sok értelme kiépíteni arra a két-három hidegebb hétre.

Élő légycsapda, aki egy fűszerüzletben lakik és dolgozik:

Egykor szebb napokat látott tesók, akikből már inkább varázsfőzet fog készülni:

Fűszerek, festékek, illatszerek, tea alapanyagok:

Royal tea vásárlásakor egyesével adagolják a hozzávalókat a mérlegre. Azt mondják, az előre elkészített keverékek a lusta háziasszonyoknak vannak kitalálva.

Naiv festő találkozása velem. Sajnálom, de már ezért a pár képért is le lettem baszva. Pedig nagyon mókás dolgokat láttam még.

Hegyekben álló gyümölcsök várják, hogy ki legyenek facsarva:

Tehát akkor az argan: nőknek biztosan ismerős a szó, én csak a hazaérkezésem után fedeztem fel, hogy argán olajos kozmetikumokat reklámoznak a tévében. Ez a mandulára hasonlító növény a világon csak ezen a kis területen terem, Essaouira körül. A feldolgozása pedig kifejezetten női szakma. Külön iparág van rá. Kozmetikumok, étrend kiegészítők, édességek készülnek belőle, és szinte csak nők árulják "Hello, this is argan." szlogennel. A nőknek egyébként van joga és lehetősége tanulni és dolgozni, így már most nagy a szakadék azok között, akik ezt az utat választják, és azok között, akik otthon maradnak családozni két négyzetméteren. Míg utóbbiak jellemzően nem beszélnek idegen nyelvet és teljesen beszűkülnek, addig azok, akik elkezdenek tanulni, nem állnak meg addig, amíg egyetemre nem jutnak. Legalábbis az összes helyi csaj, akivel tudtam beszélni vagy már elvégzett valami komolyabb iskolát és dolgozott, vagy épp folyamatban volt az ügy.

Amit nem tapasztaltam, hanem megtudtam (köszi, Eszter!), az pedig ez: Essaouira eredeti neve Mogador. Zsidók által még a muzulmán térhódítás előtt alapított halász település volt. Van neki zsidó negyede zsinagógával, keresztény része keresztény temetővel, és muzulmán része is. A helyi muszlimok nagyon büszkén mesélik, hogy milyen jól megy nekik ez az együttélés, meg hogy semmi bajuk nincs a más vallásúakkal. Árnyalásképpen hozzá kell tenni, hogy a zsidó közösség 99%-a átköltözött a frissen alapult Izrael államba a hetvenes években a két ország vezetőinek közös megegyezése következtében. Nem deportálás volt ez, magától ment mindenki, de mégiscsak elmentek. És a keresztények is kikoptak már.

Sikátor a medinában a tipikus szállító eszközzel, aminek csak a magyar nevét tudom: kisháztáji vagy háztáji kocsi (legalábbis felénk így megy ez :) )

Várfal a zsidó negyedben:

A medinát körülvevő fal kívülről:

tányérbót':

Várfal és sétány:

Művész sor (az egyik):

Ebben a 3 négyzetméteres szabóságban vettem nadrágokat. A bácsi a helyszínen készít mindent, így nem volt gond abból, hogy ott helyben rám is szabja a kiválasztott darabot. A másik fickó meg ezeket a színes bisz-baszokat csinálja. Közben hasist szívnak, meg teáznak. Természetesen tilos kábítószerezni, de annyira nem zavarja őket ez a tény.

Amit lehetséges, azt megoldják ilyen kis műhelyekben. Az árusok gyakran a saját maguk által elkészített portékát árulják a fűszerestől kezdve a cipőbolton át egészen az asztalos műhelyig. Személy szerint eléggé szimpatikusnak találom azt a rendszert, hogy amit lehet, azt megoldjuk magunknak. Sokkal egészségesebb ez, még akkor is, ha kényszerhelyzet.

A középről kifelé haladás elvét követve a medina után a kikötő, a külváros, az óceánpart lesz terítéken.

Stay tuned!